Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesztése" címet viselő alkotásom.


https://youtu.be/ILllxP5CNh8

Így készült...

A minap, mikor ismét írni kezdtem, ígértem, hogy ismét elkezdek feltölteni, "így készült videókat". Ennek első látható darabja ebben az írásban becsatolt videó, amelyben azt mutatom be 2 percben, hogy miként készült el Krisztináról és Csabáról az esküvőjükre kért, őket ábrázoló grafika. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy sok boldog évet kívánjak nekik és remélem ez a róluk készült kép is hozzájárul egy kicsit az örömükhöz. Bizom benne, hogy elnyeri a ti tetszéseteket is.

A videó linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=FxYWgGUnsfk

Az éjszaka felfedezése

 Már kisgyermekként elbűvölt az éjszakai égbolt. Annak csillogó csodái. Volt idő, mikor azt gondoltam, hogy azok lyukak az ég mélykék kárpitján és azokon keresztül szűrődik át a nappali égbolt fénye. Még kissrác koromban sikerült elcserélnem egy akkor távcsőnek hitt(azóta már tudom, hogy pólustávcső volt) kis apró tubust és éjszaka kiosontam a lakásból (bocs anyu;)).. ) az eget bámulni. Szerettem volna megfejteni a titkukat, s ha nem lettem volna annyira lusta tanulni, mint amennyire akkor az voltam, ma valószinűleg csillagász lennék;) Rengeteget olvastam a csillagokról, igazából mindent ami eltudtam érni a szülőfalum kis könyvtárában.  Majd felnőtt fejjel teljesült a gyerekkorom álma és lett egy távcsővem amelyet fejlesztgetve beletanultam az asztrofotózásba. Ez ismét harmincegynéhány év távlatából visszahozta a már régen eltemetett vágyat és kutató izgalmat amelyet gyerekként olyannyira szerettem. Kérdezheted kedves olvasó, hogy miért is írom én ezt most le? Nos azért, mert igaz, hogy mostanában az időm szűkössége miatt nem jutott időm arra, hogy az ég csillagait fűrkésszem, ellenben többen kérdezték tőlem anno, hogy milyen eszközökkel készítem a fotóimat, melyeket az mélyűrről készítek. Így most, hogy már itt a blogban van szerencsém tartani az olvasóimmal a kapcsolatot megragadtam az alkalmat és mutatok képet arról az eszközről, mellyel a fotóim készültek, amellyel az éjszakát szoktam fűrkészni..és mindarról amit látni szoktam.. Talán néhányan kedvet kaptok, hogy éjszaka kimenjetek a szabad ég alá és oda felnézve rácsodálkozzatok a világ szépségére, amit sokszor annyira természetesnek vélünk, hogy észre sem vesszük azt...

                                                                            Telihold

                                                               Mare Nubium környéke

                                                                           Tycho

                                                             Stevinus kráter környéke 

                                          Orion csillagkép szabadszemmel, fényképezőgéppel
                                                  és távcsővel a Great nebulae in Orion

                                                            Növő Hold nappali fényben

                                        Pleiadok, magyar nevén Fiastyúk, esetleg Hétnővér
                                                                              

                                               Az egyetlen szabadszemmel is látható galaxis,
                                                                    az Andromeda

                                               Végül az eszköz amellyel, mindezt láttam...

2017.07.12

Kedves Barátaim, Olvasók!

Sokáig szüneteltettem a blogomban az írást a közzétételét gondolataimnak és úgy bárminek is. De most úgy döntöttem, hogy a honlapom megszüntetését követően ide "költözöm" át, mivel ezt a fórumot sokkal inkább tartom interaktívnak.
Ezután itt teszem közzé mindazon munkáim sorát amelyek kezeim közül kikerülnek és amelyeknek eddig az említett általam megszüntetett honlapom adott otthont. De kiegészülnek az egykori honlapomhoz képest az alkotásdok közben készült videóikkal és az éj titkait fürkésző asztroképeimmel, és a másik, a drónos életemmel kapcsolatos hírekkel, filmekkel, cikkekkel, de láthatóak lesznek mindazon történések is, melyekkel az életem folyása közben találkozom. Kedves Barátaim, Ismerőseim és mindazok akiket érdekel egy festőművész élete a mindennapokban,  szeretettel várlak titeket ezután a blogomon.

Baráti üdvözlettel: Zoltán

Elárvult Műterem..

A csendes Műteremben árnyak járnak ott ahol egykoron gyermekzsivajtól voltak hangosak a termek. A lenyugvó nap beszürödő fénye árnyékokat fest a falra. A múlt ködös emlékei elevenednek meg és kelnek életre, felidézve az éjszakába nyúló beszélgetéseket, születő alkotások izgalmát, a kávé illatát, régen elhalt nevetések hangját. A régi fémkályha melegének meghitt csendjét...
Az asztalon egy csonkig égett gyertya remegő, sercegő lángja küzd az életért, bevilágítva maradék erejével a szobát ahol oly sokáig ragyogott. Selymes, meleg fényével búcsúzóan megsimogatja a kopott bútorok sorát, az állványokat, az állvány mögött kuporgó ecsetek félig kilógó, kopott végeinél elidőz. A megfáradt ecsetek árván fekszenek az állványon függő apró palettán, kavargó színek kavalkádja kinyomva szárad lassan a félhomályban. Várják a Művészt aki értelmet ad a létezésüknek, magányos kinyomott gombócaikat összekeverve létrehozza a csodát.
Várják a Művészt, aki oly sok éven át féltő gonddal alkotott és ajándékozta meg a világot a benne élő csodákkal.
A gyertyaláng eddig csendes agóniáját most megtöri egy utolsó lobbanás...
...és lassan
Sötétség ereszkedik az elárvult műteremre....


Nyugodj békében Szeretett Mesterem.

Az én hazám

"Van egy ország,
Van egy ház,
Ahol élt rég nagyapád...."

Mindannyiunkak vannak ebbe a pár mondatba illeszthető emlékei. Nekem ez Kakucshoz köthető. Több alkalommal írtam már itt ezen a fórumon is erről a kis pest megyei faluról. A szülőfalumról. Sokszor írtam, de soha nem mutattam meg, hogy milyen, miként is néz ki ez az immáron több mint 200 éve a homokhátságba kapaszkodó kis közösség lakóhelye. Ezen mulasztásom teszem jóvá ezzel a time lapse technikával készült kis videóval. Kanyarogva végigvezetve a nézőt azokon a kis utcákon, ahol gyermekkorom töltöttem. De ezeket az utcákat róta gyerekként édesapám, néhai nagyapám és dédapám is. Másoknak lehet, hogy ingerszegénynek tűnik és talán jellegtelennek, de számomra sokat jelent a kis házak sora, az aprócska, de meghitt templom, az iskola ahol írni tanultam és gondolkodni, az óvoda ahonnan szöktem minden pillanatban, mikor arra lehetőség adódott..A faluszélén homokdombocskára futó csendes temető ahol őseim alusszák örök álmuk egy nehéz élet után. Nekem ezek a mezők gyermekkorom idézik, az erdő fái a hűvös menedéket a nyári zápor elől, a természet azon csodáit melyeket itt tanultam meg. A faluszéli házakon túlkanyargó poros földút, visszaidézi a tehéncsorda komótos vonulását hazafelé, melyet gyerekként annyira szerettünk. Nekem ez a Haza! Nekem a hazát jelenti Kakucs az országunk közepétől egy arasznyira, a hazát amelyet lélekben soha nem hagytam el, mégha testemben sokszor el is szakadtam tőle.
Ennek gondolata szülte az említett videót, amelyet jószívvel ajánlok mindenkinek, aki már járt, vagy ezután fog Kakucsra látogatni.

folytatás..

Még Egerben éltem amikor megfogant 2013 év elején bennem a gondolat. Gondolata egy újabb monumentális alkotásnak, az azóta eltelt 2 évben kristályosodott ki teljességében az ami majdan a vászonra fog kerülni. Az első gondolataim sokszor egy üres falra vetítettem ki magamból arra az üres fehér tűzfalra amely a volt egri műterem udvarán állt. Ott alakult ki bennem ahogy ültem előtte, a végleges méret, a vázlatos kivonata a képileg megformálható versszakoknak, soroknak. Ültem és gondolkodtam, mérlegeltem, számolgattam, majd megijedtem. Megijedtem attól a felülettől amit méretben kínál a Himnusz. Bármennyire is próbáltam fejben kisebb felületre elképzelni, egyszerűen a téma nagysága ami nem engedte/engedi meg nekem, hogy kisebb méretben alkossam meg. Ezer évet kell felölelni "A Megfestett Himnusz"-nak. Hatalmas téma és ehhez mérten hatalmas vászon is kell, hogy méltóképpen lehessen azt bemutatni. Abban az időben készült egy fotó is amit most megosztok veletek, nem emlékeztem már erre a képre, de arra igen, hogy amikor készült éppen arról beszéltem amit fentebbi sorokban leírtam.

Gondolatok mérlegelése címen mentettem el a gépemen, miután napokkal ezelőtt emailben megkaptam ezt a fotót.
Majd a gondolatot követte a tett és megszületett az első vázlat, ami  már színes vázlaton is látható festékkel, színeiben oltva.
Az első alakjai ők a festménynek melyek a gondolatokból kézzelfogható valósággá váltak. Mementói lettek a témában a szabadságvágynak, a sorsközösségnek, még akkor is ha évszázadnyi idő telt el közöttük. Egy 56-os pesti srác ölelkezik össze egy 1848-as honvéddal. A honvéd a világosi fegyver letételt követően,míg az 56-os harcossá lett fiú a szabadságért folytatott küzdelem leverése után összeroskadva válik sorsában azonossá és talán egymás tükörképeként lélekben eggyé a két ábrázolt alak. Ám az atyai ölelésben ott van a remény is, a remény,"hogy soha nem adjuk fel és ha mi nem is, de majd gyermekeink, unokáink véghez viszik amit nekünk nem sikerült..... " De ők ketten csupán részletei a teljes koncepciónak, részletei melyeket követtek még sokan vázlat formájában, de róluk majd később mesélek.

                                        A Megfestett Himnusz részlet. Első vázlat.2013

folytatás következik.